Rengetegszer érkezik hozzánk a kérdés leendő vendégeinktől, hogy mi alapján is érdemes válogatni, a most már több, mint 150 festményt felvonultató FessNeki repertoárból? A kérdés nagyon nehéz, viszont nagyon helytálló. Sokszor mi magunk is alig tudnánk választani, mert annyi mindentől függ ez döntés.

A lenti cikket két részletben olvashatjátok el, mert a „Milyen nehéz?” kérdésre a válasz sokkal hosszabbra sikeredett, mint eredetileg terveztük.

Mindenek előtt koncentráljunk arra, ami tetszik. Ennél fontosabb szempont talán nincs is. Teljesen mindegy, hogy mi az, ami az adott képben megfogott, ha már van egy olyan részlet, forma, színvilág, ami miatt kitűnik a többi közül az már szuper kiindulópont. Arról most talán nem érdemes beszélnünk, hogy természetesen az időpontnak és a helyszínnek is meg kell feleni, de igyekszünk emiatt a FessNeki élményfestéseken folyamatosan rotálni festményeinket és a régi kedvenceket is néha néha elővenni.

Meg tudom csinálni? 

A leggyakrabban elhangzott kérdés teljesen érthető módon a „Mennyire nehéz?” kérdéskör. Szánt szándékkal nem írunk nehézségi fokot a képekhez, természetesen csakis amiatt, mert néhány kivételtől eltekintve - róluk is beszélünk hamarosan - nagyon nehéz eldönteni, hogy kinek mi a nehéz. Nézzünk is néhány példát. Én mindig a Salvador Dalí és a Gustav Klimt festmények alapján szeretem bemutatni mindezt. Ha megnézzük az Emlékezet állandósága című képet, ott nagyon szabálykövetően kell a képet végigfesteni, ez a festmény nagyon sok művészi szabadságot nem engedélyez az alkalmi festők számára. Általában úgy vesszük észre, hogy precíz, pontos vendégeinknek igen könnyen megy a kép elkészítése, míg szabadabb, lazább természetűek néha megszenvednek vele.

Hasonló ehhez a Csók című kép is, csak ehhez sok türelemmel kell rendelkeznünk. A szecesszió egyedi stílusából fakadóan a régi „A kevesebb néha több” mondást is „A több többre” cserélnénk, hiszen minél több minden kerül fel a vászonra, annál szofisztikáltabb, érdekesebb lesz a kész festmény. Ennél a klasszikus műnél a precizitás mellett sok türelemre van szükségünk. Egy impresszionista képpel ellentétben, ahol akár két szín véletlen keveredése is lehet is a festmény legérdekesebb pontja, itt igenis számít a pontosság és a részletek kidolgozottsága. Nehéz eldönteni, hogy ez kinek nehéz és kihez passzol éppenséggel?

Egy kis kulisszatitok Szinyei Merse Pál Léghajó című festményéhez. Sokan azt gondolják, hogy a festményt reprodukálni igen könnyű feladat, ez a háttér elkészítéséig így is van. Majd a hőlégballon egyenként történő csíkozása sokszor teszi próbára festőink türelmét, pedig ránézésre valóban csak egy gömbről beszélünk, azonban a végeredmények mindig magukért beszélnek.

Véletlen és szabadság találkozása

Hasonló példával élve csak a skála túlvégéről  vegyük sorjába a korábban említett impresszionista festményeket, legyen az Monet vagy a kortárs klasszikusunk Leonid Afremov. Ezeknél a festményeknél a kép egésze apró foltokból, benyomásokból, impressziókból áll össze. Sokszor nehéz megmutatni, elmondani, hogy éppen hova és milyen színű foltot teszünk, hiszen az eredeti festményen is megengedte magának a művész hogy olykor a véletlen is kapjon némi szerepet. Ezért a Tavirózsák, Pipacsmező és Japán híd képek is sokszor nehéznek bizonyulnak azok számára, akik pontosan szeretnék tudni, hogy milyen szín és forma kerül a vászon meghatározott területeire. Itt kell tudnunk bízni az intuiciókban és abban is, hogy a kép a végére összeáll majd, még akkor is ha ezt közben nehezen hisszük/látjuk.

Így immáron nyolcadik éve igazán bízunk abban, hogy a kép és festője kiválasztják egymást a meglátni és megszeretni nagyon egyszerű szabálya alapján. Úgy látjuk, hogy kevés kivételtől eltekintve egyébként sikeresen megy a választás, de azért említsünk meg kettő további kategóriát is.

Néhány festményünk esetében azért mi is kivételt teszünk és megjelölünk egy a többinél picit nehezebb kategóriát. Ennek a zászlóvivője Vermeer ismert női portérja a Leány gyöngyfülbevalóval, amely valóban sokkal könnyebben megfesthető, ha már volt a kezünkben ecset pár alkalommal. Ebbe a kategóriába tartozik Berény Róbert Csellózó nője és Degas Balerinája is. Természetesen nem meglepő, hogy a portrék és figurák kerültek ebbe a kategóriába, de persze nem kell tőlük sem megijedni.

Emellett van néhány különleges kategóriába sorolt festményünk is, amelyet nem a nehézsége miatt emelnénk ki, hanem amiatt, mert valamiben eltér a többitől és talán emiatt is érdemes rájuk felfigyelni. Róluk a blogcikk következő részében beszélnénk, illetve további megfontolandó kérdéseket is számba veszünk majd.